Anyák napja van, és én nem vagyok otthon. Nem tudom felköszönteni az anyukámat és az én gyerekeim is anya nélkül vannak ma. A fotó láttán ami kora reggel érkezett a gyerekekről óriási zokogásban törtem ki. Talán ez a legnehezebb nap érzelmileg.
Hamarosan érkezett két ápoló, akik elvittek a koponya ct-re. Szó szerint végig rodeóztunk a János kórházban. Legalább egy kicsit kizökkentem az önsajnálatomból. 🙂 A CTR-re hamar bejutottam, és gyorsan kész lett. Kicsit féltem tőle, de nem volt olyan ijesztő, mint amit elképzeltem magam elé. Gyorsan mehettem is vissza a kórterembe, ahová időközben érkezett egy szobatárs, így már nem voltam egyedül.
No Comments